Vivensa Pszichológiai Központ

Miért beszélünk el egymás mellett viták közben? – konfrontálódási stílusok és kapcsolatot erősítő veszekedések

Picture of Molnár Luca

Molnár Luca

képzésben lévő pár- és családterapeuta

Amikor vitatkozunk a párunkkal, sokszor olyan érzésünk lehet, mintha nem is ugyanabban a beszélgetésben vennénk részt. Mi egyre hangosabban próbáljuk átadni, amit érzünk, gondolunk, a másik pedig bezárkózik. Vagy éppen fordítva: a párunk emeli a hangerőt, mi pedig legszívesebben eltűnnénk a helyzetből. Előfordulhat, hogy bennünk erős a késztetés az indulataink azonnali kifejezésére, miközben a másik fél higgadtan racionalizál, és logikus érveket sorol. Ez a különbség könnyen fokozhatja a feszültséget, sőt még dühítőbbé teheti a helyzetet. Fontos tudnod, hogy ez a dinamika nagyon sok párkapcsolatban megjelenik – nem egyedi jelenség, hanem gyakori tapasztalat.

Konfrontálódási stílusok

Nagyon gyakori, hogy a párunkkal eltérő konfrontálódási stílust hozunk a kapcsolatba. Ezek a stílusok többnyire a családi mintáinkból alakulnak ki. Van, aki azt tanulta meg gyerekkorában, hogy a hangos viták veszélyesek, ezért a konfliktust jobb elkerülni. Más olyan közegben nőtt fel, ahol a veszekedések hevesek voltak, de gyorsan lezárultak, és az élet ment tovább. Megint más olyan közegben nőhetett fel, ahol senki nem emelte fel a hangját, a konfliktusokat viszont hosszú, részletes magyarázatok követték. Ilyenkor a problémák megbeszélése elsősorban racionális érvelésen keresztül történt. Ezeket a stílusokat hordozzuk tovább a párkapcsolatainkba.

Előfordulhat, hogy a partnerünk egy számunkra teljesen idegen konfrontálódási stílust hoz a kapcsolatba. Olyat, amellyel korábban nem találkoztunk, és éppen ezért zavaró vagy frusztráló lehet, mert nem értjük a reakcióit. Ilyenkor könnyen megijedhetünk: mi van, ha egyszerűen nem illünk össze? Mi történik, ha szinte minden helyzetben ellentétesen működünk – az egyikünk azonnal felcsattan, a másik pedig már zárkózik is befelé?

Fontos hangsúlyozni, hogy még ha a stílusok nehezen összeegyeztethetők is, a kapcsolat sorsa nem ezen az egy tényezőn múlik. Érdemes azonban ránézni, milyen alapmintázatokat különböztethetünk meg.

A gyors, intenzív érzelmi reakcióval járó működést nevezzük lobbanékony stílusnak. Ilyenkor fordul elő, hogy egy vitában nagyon gyorsan felcsattanunk. Ha valaki mindenáron igyekszik elkerülni az összetűzéseket, inkább elkerülő stílusról beszélhetünk. A validáló stílusra pedig az jellemző, hogy a fél nyugodtan próbál kompromisszumot keresni, és hosszan, érvekkel igyekszik közelíteni az álláspontokat. Bár első pillantásra ez utóbbi tűnhet a „legideálisabbnak”, a lényeg továbbra sem az, hogy ki melyik kategóriába tartozik — hanem az, hogyan tudunk ezekkel a különbségekkel együttműködni.

Nem a stílus a döntő

A párkapcsolati működést vizsgáló egyik legismertebb kutató, John Gottman arra jutott, hogy a viták sikerességét nem elsősorban a stílus határozza meg, hanem a pozitív és negatív interakciók aránya. A párkapcsolatokat azok a konfliktusok, veszekedések tudják erősíteni, melyekben megjelenik a pozitív és negatív interakciók 5:1-hez aránya. Ez azt jelenti, hogy minden negatív interakcióra jut 5 pozitív. Vagyis nem az a cél, hogy soha ne veszekedjünk, hanem hogy a vita során is megmaradjon a kapcsolat védelme. De pontosan mit értünk pozitív interakciók alatt, és hogyan jelenhetnek meg tudatosan egy vita során?

Mik azok a pozitív interakciók?

A pozitív interakciók gyakran apró jóvátételi kísérletek. Ha belegondolunk, mindannyian tettünk már – akár észrevétlenül, ösztönösen – ilyen jóvátételi gesztusokat egy vita közben vagy annak lezárásakor. Jóvátételi kísérlet lehet bocsánatkérés, mosoly, érintés, együttérzés, köszönetmondás, megerősítés, humor, nevetés, stb. Tehát olyan interakciók, melyek a kapcsolat védelmére szolgálnak és a másik iránt érzett szeretetünket próbáljuk velük éreztetni, visszajelezni.

Pozitív interakciók:
– bocsánatkérés;
– mosoly;
– érintés;
– együttérzés;
– köszönetmondás;
– megerősítés;
– humor;
– nevetés.

A megértés, mint eszköz

Bár nem a konfrontálódási stílus a döntő, sokat segíthet, ha tudatosítjuk, milyen stílussal rendelkezünk, és milyen mintát hoz a partnerünk. Amikor megértjük, hogy a másik viselkedése nem támadás, hanem egy tanult reakció, csökken a személyes sértettség érzése. A konfliktus során így az attitűdünk átalakulhat egy elfogadássá, mely tartalmazza, hogy a másik nem ellenünk van, hanem egyszerűen különbözőek vagyunk, és ezt próbáljuk összehangolni. A családi háttér feltérképezése, a hozott minták kimondása és a pozitív interakciók gyakorlása együtt segíthet abban, hogy a viták ne rombolják, hanem erősítsék a kapcsolatot. Még akkor is, ha a konfrontálódási stílusunk nagyon különböző.

A cél nem az, hogy egyformává váljunk, hanem hogy megtanuljuk: hogyan lehet különböző működéssel is biztonságban vitatkozni. Ez pedig tanulható készség.

Összegzés

A párkapcsolati viták sokszor nem azért fajulnak el, mert a felek rosszat akarnak egymásnak, hanem mert eltérő konfliktuskezelési mintákat hoznak a családjukból. Ami az egyik fél számára természetes önkifejezés, az a másiknak fenyegető vagy elárasztó lehet. A különböző konfrontálódási stílusok önmagukban nem tesznek tönkre egy párkapcsolatot: a döntő tényező az, hogy a viták során mennyire tudjuk megvédeni a kapcsolatot. A pozitív interakciók – bocsánatkérés, humor, érintés, együttérzés – segítenek mederben tartani a konfliktust, és emlékeztetnek rá, hogy a vita ellenére egy oldalon állunk. A cél nem a veszekedések megszüntetése, hanem annak megtanulása, hogyan lehet különböző működéssel is tisztelettel és kapcsolódva vitatkozni.

Kulcsszavak:

családi minták, fejlődés, konfliktus, konfrontálódási stílus, mentális egészség, önreflexió, párkapcsolat, pozitív interakciók, pszichológia

Megosztás:

Forrás:

1.Gottman, J. M. (2017). The roles of conflict engagement, escalation, and avoidance in marital interaction: A longitudinal view of five types of couples. In: Interpersonal development. (pp. 359-368). Routledge.
2.Gottman, J. M., & Levenson, R. W. (1999). What predicts change in marital interaction over time? A study of alternative models. Family process, 38(2), 143-158.
3.Schwartz Gottman, J. Gottman, J. (2025). Miért úgy veszekszünk, ahogy veszekszünk?. In: Pár-harc (61-108.). (Ford. Farkas, V.). Budapest: Open Books.
4.Kép:
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ferfi-par-szerelmesek-szeretok-8560377/