Külső vs. Belső kontroll – ki irányítja az életedet valójában?
Vivensa Pszichológiai Központ
Vivensa Pszichológiai Központ
tanácsadó szakpszichológus
A mindennapi életben gyakran találkozunk olyan helyzetekkel, amikor valami jól vagy éppen rosszul alakul. De vajon minek tulajdonítjuk ezeket az eseményeket? Saját döntéseinknek és erőfeszítéseinknek, vagy inkább a külső körülményeknek, a szerencsének, esetleg más embereknek? A pszichológiában ezt a kérdést a kontroll helye, vagyis a „locus of control” fogalma írja le.
A kontrollhely-elméletet elsőként Rotter fogalmazta meg 1950-es években, amelynek felmérésére egy kérdőívet is alkotott. Ez azt mutatja meg, hogy az egyén mennyire érzi úgy, hogy befolyása van az életében történő eseményekre. Két fő típust különböztetünk meg: a belső és a külső kontrollt. Ez nem egy „vagy-vagy” kategória – inkább egy skála, amelyen mindenki valahol elhelyezkedik.
Azok az emberek, akik inkább belső kontrollal rendelkeznek, úgy gondolják, hogy az életük alakulása nagyrészt a saját döntéseiken, képességeiken és erőfeszítéseiken múlik.
A külső kontrollal rendelkező emberek inkább úgy érzik, hogy az életük eseményeit külső tényezők irányítják: a szerencse, a sors, más emberek vagy éppen a véletlen.
A kontroll helye nem velünk született, hanem több tényező is alakítja, többek között a gyermekkori tapasztalatok (pl. mennyire kaptunk visszajelzést a viselkedésünkre), a nevelési stílus, a kulturális környezet, vagy a sikerek és kudarcok megélése.
Érdekes kérdés, hogy vajon lehet-e változtatni a kontrollérzetünkön. Bár alapvetően ez egy viszonylag stabil személyiségjellemzőnek tekinthető, tudatos munkával mégis változtatható, fejleszthető.
A külső és belső kontroll kérdése alapvetően meghatározza, hogyan látjuk a világot és benne önmagunkat. Az, hogy mit gondolunk a saját hatásunkról az eseményekre, kihat a döntéseinkre, a motivációnkra és végső soron az életminőségünkre is. Sokat segíthet, ha van egy tisztább képünk arról, hogy inkább a külső körülményeknek vagy a saját erőfeszítéseinknek tulajdonítjuk az életünkben elért eredményeket, mert ez az önértékelésünkre is hatással van. Ha úgy érezzük, hogy nem volt ráhatásunk egy feladat sikeres teljesítésére, sosem leszünk büszkék magunkra, illetve amennyiben a másik végletet nézzük: ha minden kudarc miatt csakis magunkat okoljuk, hasonlóképpen nem fog tudni kialakulni egy egészséges énkép magunkról.
1.Atkinson, R. L., Hilgard, E. R. (2005). Pszichológia. Osiris Kiadó.
2.Rotter, J. B. (1966). Generalized expectancies for internal versus external control of reinforcement. Psychological Monographs: General and Applied, 80(1), 1–28.
3.Képek:
https://www.freepik.com/free-photo/top-view-faces-with-emotions-blue-monday_11153675.htm#fromView=search&page=1&position=2&uuid=3e2e9f54-9a1d-4935-b8fe-364c70684ffa&query=optimism+pessimism
https://www.freepik.com/free-photo/clueless-confused-cute-timid-girl-shrugging-unaware-pointing-fingers-sideways-two-sides-with-indecisive-face-standing-blue-background_18325337.htm#fromView=search&page=1&position=36&uuid=6312ea7c-f835-49ef-9dc6-e9d18f60b65b&query=choice