sématerápiás konzultáns jelölt
Volt már olyan „déjà vu” érzésed, hogy egy bizonyos helyzet korábban már megtörtént veled? Mintha újra és újra ismétlődne, csak más szereplőkkel, különböző kontextusban? Hogy olyan párkapcsolatokba kerülsz, amelyekben csalódsz. Vagy úgy érzed, nincs az a siker, ami miatt igazán elégedett lehetsz önmagaddal és végre megpihenhetsz. Esetleg nehezen mondasz nemet, mert attól tartasz, hogy mások elhagynak.
A sématerápia szerint ezek mögött a visszatérő mintázatok mögött korai maladaptív sémák állnak – olyan mély, forgatókönyvszerűen ismétlődő, automatikusan megjelenő hiedelmek önmagunkról, kapcsolatainkról és a világról, amelyeket megkérdőjelezhetetlen alapigazságként élünk meg.
A sémák a kielégítetlen érzelmi szükségletekből alakulnak ki jellemzően kisgyermek- és serdülőkorban. Akkor még az alkalmazkodást szolgálták, a világ megértését gyermekfejjel. Diszfunkcionalitásuk abból adódik, hogy változatlanul, tudattalanul, láthatatlanul elkísérnek minket a felnőttkorba is.
Épp emiatt kerülhetünk ismétlődően hasonló, már ismerős helyzetekbe. Nem azért, mert rosszul választunk, hanem mert régi mintázataink észrevétlenül ugyanabba az irányba terelnek bennünket.
Jeffrey E. Young az alapvető érzelmi szükségletek alapján 18 sémát különített el, amelyek 5 sématartományba rendeződnek.
Az ide tartozó sémák kialakulása mögött található családi háttér általában rideg, abuzív, labilis, elutasító, elszigetelt. Ezek a sémák azt a hiedelmet tükrözik, hogy az egyén nem szerethető, képtelen biztonságos kötődések kialakítására, a biztonságra és szeretetre való igényük sosem lesz kielégítve.
A gyermek fejlődése során sérül az autonómia képessége, általában a túlféltés vagy a parentifikáció miatt. Következésképp az egyén felnőtt korában sem rendelkezik a szükséges függetlenséggel, nehezen találja meg saját identitását, bizonytalan, bátortalan a hétköznapi kihívásokkal szemben.
A belső korlátok hiánya, a mások határának tiszteletben tartása és az önkontroll elégtelensége miatt kialakult sémák.
Az egyén saját szükségleteit rendszeresen háttérbe szorítja, túlzottan mások vágyaira, érzéseire és reakcióira fókuszál, hogy szeretetre, elismerésre tegyen szert – kialakul a környezet elvárásainak megfelelő hamis szelf.
Ezeknél a sémáknál a hangsúly a kontrollon, a szabályokon és a hibák elkerülésén, a saját spontán érzések, késztetések elnyomásán van. Hátterében túlkövetelő, akár büntető légkör állhat, ahol a teljesítmény előbbre való, mint a játék, az öröm és az ellazulás.
A sématerápia célja nem a sémák megszüntetése, hanem – különböző technikák segítségével, székmunkán, imaginációs gyakorlatokon keresztül – azok felismerése és megértése, majd fokozatosan új, egészségesebb megküzdési módok kialakítása, az egészséges felnőtt működésmód megerősítése, amely képes reálisan látni önmagát, megfelelően gondoskodni saját szükségleteiről és biztonságos kapcsolatokat kialakítani.
1.Vankó, T., Galgóczy, K. (2025). A sématerápia gyakorlati kézikönyve. Sématerápia lépésről lépésre. Magánkiadás, Budapest.
2.Vágyi, P. (2021). Sémáink fogságában. Hogyan lépjünk ki az ismétlődő forgatókönyvekből. Kulcslyuk kiadó, Budapest.
3.Képek:
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/foto-szaradt-levelrol-fak-kozeleben-1383361/