CBT konzulens jelölt
Január elseje, az új év sokak számára az újrakezdést jelenti, a tiszta lapot, amikor megszületnek az újévi fogadalmak, és a gondolat, hogy „januártól változtatok”. Ezek mögött fejlődés iránti vágy, belső elégedetlenség húzódik meg. Amikor viszont eljön a várva várt újév, sokan azt tapasztalják, hogy januárban nehéz lendületet venni a változtatáshoz, a motiváció hamar elszáll, és a fogadalmak egyre inkább háttérbe szorulnak. Ilyenkor megjelenhetnek önostorozó gondolatok: „megint nem tudok kitartani a céljaim mellett, gyenge vagyok, amiért nem tudok változtatni”. Ám mindez nem az akaraterő hiányáról, gyengeségről árulkodik, hanem érdemes megnézni a hátterében meghúzódó pszichológiai és biológiai tényezőket.
Higgins (1987)1 szelf-diszkrepancia elmélete szerint az énképünk több összetevőből áll. Az újévi fogadalmak szempontjából különösen fontos:
– aktuális én (actual self): ahogyan jelenleg működünk, élünk, reagálunk;
– ideális én (ideal self): ahogyan szeretnénk élni, amilyenné válni szeretnénk.
Amikor a kettő között nagy a különbség, belső feszültség, ún. szelf-diszkrepancia alakul ki. Ez motiválhat a változásra, ugyanakkor – ha túl nagy vagy irreális – önkritikához, szorongáshoz és kudarcélményhez is vezethet. Az újévi fogadalmak gyakran ebből a feszültségből születnek:
„Nem ott tartok, ahol szeretnék – változtatnom kell.”
A naptári év kezdete kulturálisan a megújulás ideje, biológiai szempontból azonban a tél nem a lendület ideje. A csillagászati tél év végén kezdődik, és az új év éppen a legsötétebb, leghidegebb időszakra esik − amikor az emberi szervezet természetes ritmusa inkább a lelassulást, visszahúzódást és energiatakarékosságot támogatja.
A rövidebb nappalok, a kevesebb természetes fény és az alacsonyabb hőmérséklet hatással vannak az energiaszintre, a motivációra, a hangulatra, és az alvás-ébrenlét ciklusra is. Biológiai értelemben nem az újév kezdete az az időszak, amikor a legalkalmasabbak vagyunk a lendületes életmódváltásra vagy az új szokások bevezetésére.
Amikor figyelmen kívül hagyjuk testünk jelzését, fokozódhat a szelf-diszkrepancia: „Már január van, mégsem haladok.” „Mi baj van velem, miért nincs energiám?”
A téli időszak ideális lehet arra, hogy lelassítsunk, feltérképezzük az aktuális énünk működését, megfigyeljük az automatikus gondolatainkat, és tisztázzuk, mit szeretnénk valójában elérni, és mi az, ami külső elvárás.
A kognitív viselkedésterápia (CBT) szemléleti keretében a változás nemcsak a cselekvésben, de a megértésben és a tudatosításban is keresendő.
A január-február kiváló időszak a célok megfogalmazására, és nem feltétlenül a megvalósításukra.
Ahogyan nő a nappalok hossza, több lesz a napfény és az energia, a szervezet természetes módon aktivizálódik.
CBT szempontból ilyenkor ideális új szokásokat bevezetni, kísérletezni az új viselkedésmódokkal, és fokozatosan, lépésről lépésre közelíteni az ideális én felé.
Ha a természetes ritmusunkra hallgatunk, télen tervezünk, tavasszal megvalósítunk, az csökkenti a belső feszültséget, a saját magunkra helyezett nyomást, és fokozza a fenntarthatóságot, a szokások beépülését és megszilárdulását mindennapjainkban.
Amennyiben a belső ritmusunkra hallgatunk, és az év első hónapjait a befelé figyelésre, önreflexióra fordítjuk, érdemes mindezt naplózni. A gondolataink papírra vetése növeli az önreflexiós készségünket, és segít rendezni az elképzeléseket, célokat.
A reális célok megfogalmazásának egyik eszköze lehet a SMART célkitűzés. Ez az aktuális én realitásaira épül, fokozatosan közelít az ideális én felé, és csökkenti a túlzott önkritikát és kudarcélmény. Így a cél nem az lesz, hogy „olyan legyek, mint az ideális én”, hanem „egy lépéssel közelebb kerüljek hozzá”.
A SMART betűszó egy olyan keretrendszert ad, ami segít a vágyakat megvalósítható célokká alakítani és a lépésenkénti haladás elvére épül.
Specifikus: a cél pontosan megfogalmazott legyen. Például: „Egészségesebb leszek.” helyett „Hetente kétszer 30 percet sétálok.”
Mérhető: a haladás nyomon követhető, ez növeli a motivációt és a sikerélményt.
Alkalmazható, elérhető, a cél illeszkedik a jelenlegi élethelyzethez. A túl magas elvárások gyakran kudarchoz vezetnek.
Releváns: a cél belső motivációból és nem külső elvárásból fakad.
T: időben meghatározott, van időkerete, ritmusa, ami segít a rendszeresség kialakításában.
A változás elérésében fontos szerepet játszik a gátló gondolatok felismerése. A CBT segít beazonosítani azokat a gondolatokat, amik fenntartják a szelf-diszkrepanciát. Ilyenek például: „Úgysem fog menni.”, „Mindig feladom.”, „Másoknak könnyebb.”, „Ha nem csinálom tökéletesen, akkor semmi értelme belekezdeni”. Ha a gátló gondolatainkat felismerjük és reálisabb, tényeken nyugvó gondolatokká alakítjuk, akkor csökken a nyomás az aktuális énen és a kitartás esélye is növekszik.
Fontos szem előtt tartani, hogy a változás nem feltétlenül lineáris, előfordulhatnak visszaesések. A CBT szemléletében a visszacsúszások nem kudarcok, hanem olyan információk, amik segíthetnek finomítani a céljainkat és a megvalósításhoz szükséges lépéseket. Visszaesés esetén figyeljük meg, hogy mi vezetett ide, mit tanulhatunk belőle, és hogyan tudjuk újrakezdeni.
Az „új év, új én” nem azt jelenti, hogy a jelenlegi én nem elég jó. A valódi változás abból születik, hogy megértjük magunkat, és apró, tudatos lépésekkel haladunk előre.
Ha úgy érzed, egyedül nehéz eligazodni ebben a folyamatban, a CBT-szemléletű pszichológiai munka strukturált és támogató keretet nyújt hozzá.
1.Higgins, E. T. (1987). Self-Discrepancy: A Theory Relating Self and Affect. Psychological Review, 94, 319-340.
2.Perczel-Forintos D., Mórotz K. (2019): Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Budapest.
3.Perczel-Forintos D., Zinner-Gérecz Á., Antal-Uram D. (szerk.) (2023): Az alacsony intenzitású pszichológiai intervenciók tankönyve. Medicina, Budapest.
4.Képek:
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/egy-szemely-aki-egy-tollat-tart-6830371/
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/szemely-no-erdo-fak-8933944/
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/asztalok-dokumentum-ures-papirlap-16037850/