Sémamódok I.: Gyerek módok – amikor a múlt megérintődik
Vivensa Pszichológiai Központ
tanácsadó szakpszichológus
A krízis az élet természetes velejárója, és vannak olyan élethelyzetek, változások, amelyek önmagukban is komoly lelki megterhelést jelentenek. De honnan tudhatjuk, hogy amit átélünk, csupán egy nehezebb időszak, amelyen a saját erőforrásainkra támaszkodva is túljutunk, vagy már olyan elakadásról van szó, amelyben érdemes pszichológus segítségét kérni?
Sokan úgy gondolják, hogy addig nincs szükség pszichológusra, amíg valahogy még működnek. Kívülről talán semmi különös nem látszik rajtuk: elmennek dolgozni, elvégzik a feladataikat, találkoznak másokkal. Közben viszont lehet, hogy hónapok óta ugyanazokkal a gondolatokkal, szorongással, bizonytalansággal vagy visszatérő kapcsolati nehézségekkel küzdenek.
A lelki nehézségek nem mindig úgy jelennek meg, hogy hirtelen elárasztanak bennünket, és azonnal egyértelművé válik, hogy segítségre van szükségünk. Gyakrabban lassan alakul ki bennünk az érzés, hogy valami már nem működik úgy, mint korábban.
Lehet, hogy ugyanaz a probléma újra és újra visszatér. Más kapcsolatban, más élethelyzetben, más körülmények között, mégis hasonló érzésekkel találkozunk. Valaki például rendszeresen olyan helyzetekben találja magát, amelyekben nehezen húz határokat, sokat alkalmazkodik, majd egy idő után azt veszi észre, hogy elfáradt, és már azt sem tudja pontosan, mire lenne szüksége.
Máskor a szorongás válik egyre állandóbbá. Nehéz kikapcsolni, sokat gondolkodunk ugyanazon a kérdésen, folyamatosan elemezzük, és megpróbáljuk előre kivédeni az esetleges problémákat. Ennek idővel az alvásunk, a koncentrációnk vagy akár a kapcsolataink is kárát láthatják.
Az is előfordulhat, hogy látszólag minden rendben van, mégis egyre erősebben érezzük, hogy valami nem úgy alakul, ahogy az nekünk jó lenne. Ilyenkor különösen nehéz lehet megfogalmazni, mi is a probléma. Nem feltétlenül van egyetlen nagy esemény, amelyre rá tudnánk mutatni, inkább egy tartós elégedetlenség, bizonytalanság vagy belső feszültség jelenik meg.
Az ilyen helyzetekben az önismeret sokat segíthet, ugyanakkor egyedül nem mindig könnyű eljutni a lényegig. A saját működésünket ugyanis nehéz kívülről látni, különösen akkor, amikor érzelmileg erősen érintettek vagyunk.
A pszichológushoz fordulást sokan még mindig valamiféle végső lépésként képzelik el. Mintha előbb bizonyítani kellene, hogy a helyzet valóban elég súlyos. Pedig a pszichológiai tanácsadásnak nem kizárólag akkor van helye, amikor valaki már teljesen kimerült vagy működésképtelenné vált.
Egy élethelyzeti elakadás, egy fontos döntés, egy kapcsolat nehézsége vagy egy visszatérő szorongás is lehet olyan pont, ahol sokat jelenthet egy külső, szakmai nézőpont.
Sőt, sokszor éppen az segít, ha valaki akkor kér támogatást, amikor még vannak működő erőforrásai, képes reflektálni önmagára, és szeretné jobban megérteni, mi történik vele. A segítségkérés nem teszi sem kisebbé, sem nagyobbá a problémát. Egyszerűen azt jelenti, hogy valaki komolyan veszi a saját lelkiállapotát.
Sokan akkor sem kérnek időben segítséget, amikor már szükségük lenne rá. A háttérben gyakran a szégyen, a bizonytalanság vagy az a félelem áll, hogy vajon mit gondolnának mások arról, ha pszichológushoz fordulnának.
Krízishelyzetben gyakran felerősödnek azok a kérdések, amelyek máskor csak a háttérben vannak jelen.
„Ki vagyok én most?”
„Mit szeretnék valójában?”
„Jó irányba tart az életem?”
„Miért kerülök mindig hasonló helyzetekbe?”
„Miért olyan nehéz meghoznom ezt a döntést?”
„Mennyire élek úgy, ahogy valóban szeretnék?”
Ezekre a kérdésekre sokszor nincs gyors válasz. Egyéni konzultáció során azonban lehetőség nyílhat arra, hogy ne csak az aktuális problémát próbáljuk megoldani, hanem azt is megértsük, milyen mintázatok állnak mögötte.
Az önismereti munka ilyenkor nem valamiféle öncélú elemzés. Arról szól, hogy jobban értsük a saját érzéseinket, szükségleteinket, döntéseinket és kapcsolati működésünket. Ha ebben fejlődni tudunk, könnyebbé válhat felismerni, mire van szükségünk, mit szeretnénk megváltoztatni, és mikor lenne érdemes másképp reagálnunk.
Az élethelyzeti elakadások egy része szorosan kapcsolódik az identitáshoz. Ahhoz, hogy milyennek látjuk önmagunkat, milyen szerepekben tudunk önazonosan jelen lenni, és mennyire érezzük azt, hogy valóban a saját életünket éljük. Ez különösen összetett lehet akkor, ha valaki hosszabb időn keresztül alkalmazkodott a környezete elvárásaihoz.
A szexuális orientáció megélése például sok ember számára nem pusztán egy belső felismerés kérdése. A környezet reakciói, a családi minták, a társadalmi elvárások, a korábbi tapasztalatok és az elutasítástól való félelem mind hatással lehetnek arra, hogy valaki mennyire tud szabadon és biztonságosan kapcsolódni önmagához és másokhoz. Nem maga a szexuális orientáció jelent problémát, a nehézséget az okozza, hogy valaki hosszú időn keresztül bizonytalanságban, rejtőzködésben vagy fokozott alkalmazkodásban élt, és olyan tapasztalatokat szerzett, amelyek miatt nehezebbé vált az önelfogadás vagy a biztonságos kapcsolódás. Az önazonosság kérdései különböző életszakaszokban újra és újra előtérbe kerülhetnek. Egy új kapcsolatban, új munkahelyen, felbukkanó családi helyzetekben vagy akár egy új életszakasz kezdetén is felmerülhet a kérdés, hogy mennyit mutatunk meg magunkból. A pszichológiai tanácsadás ilyen helyzetben abban segíthet, hogy ezek a tapasztalatok érthetőbbé váljanak, és kialakuljon egy stabilabb, önazonosabb kapcsolat önmagunkkal. Ez különösen fontos azért, mert a stigmatizáció, az elutasítástól való félelem és az identitás elrejtésének kényszere jelentős, tartós lelki terhelést jelenthet.
Sokan azért sem kérnek segítséget, mert nem tudják, mire számítsanak. Elképzelnek egy helyzetet, ahol majd hosszasan kell beszélniük a múltjukról, és valaki kívülről megmondja nekik, mit kellene tenniük.
A valóságban inkább az együttműködésen és a közös gondolkodáson van a hangsúly. Nem az a cél, hogy a pszichológus kész válaszokat adjon egy másik ember életére. A közös munka inkább abban segít, hogy a kliens jobban értse a saját helyzetét, és olyan döntéseket tudjon hozni, amelyek valóban illeszkednek hozzá.
Egyéni konzultáció során az első alkalmak egyik fontos feladata annak megértése, hogy mi az a kérdés vagy élethelyzet, amellyel a kliens érkezik, hogyan alakult ki, és jelenleg milyen hatással van az életére. Fontos megismerni azokat a körülményeket és erőforrásokat is, amelyekre támaszkodni lehet.
Tanácsadó szakpszichológusként különösen fontosnak tartom, hogy a konzultáció ne egy újabb olyan helyzet legyen, ahol a kliensnek valakinek meg kell felelnie. A pszichológiai tér akkor tud igazán működni, ha lehet benne bizonytalannak lenni, kérdezni, és akár olyan dolgokról is beszélni, amelyeket máshol nehéz kimondani.
Érdemes segítséget kérni akkor is, ha a nehézség már hosszabb ideje fennáll, és nem látszik, hogy magától rendeződne. Ugyanez igaz akkor, ha a szorongás, a lehangoltság, az alvászavar vagy az állandó belső feszültség egyre jobban befolyásolja a mindennapi működést.
Jelzés lehet az is, ha a kapcsolatainkban újra és újra ugyanazok a konfliktusok jelennek meg, ha nehézzé válik a határhúzás, vagy ha valaki rendszeresen a saját szükségletei háttérbe szorításával próbálja fenntartani a kapcsolódásait.
Érdemes odafigyelni arra is, ha egy fontos élethelyzeti döntés előtt hosszú időre megrekedünk, ha nem tudjuk eldönteni, merre induljunk, vagy ha a döntés mögött valójában nemcsak bizonytalanság, hanem erős szorongás vagy önmagunkkal kapcsolatos kételyek is állnak.
És természetesen vannak olyan helyzetek, amikor már nem csupán tanácsadásra van szükség. Súlyos vagy tartós tünetek, jelentős működésromlás, önsértéssel vagy öngyilkossági gondolatokkal kapcsolatos veszély, illetve más komoly pszichés állapot gyanúja esetén átfogóbb klinikai kivizsgálásra, pszichoterápiára vagy pszichiátriai segítségre is szükség lehet. Ilyenkor a megfelelő szakemberhez irányítás ugyanúgy a felelős pszichológiai segítség része.
Talán ez az egyik legfontosabb gondolat, amit a pszichológushoz fordulással kapcsolatban érdemes megfogalmazni. Nem kell megvárni, amíg valaki már képtelen dolgozni, aludni, kapcsolatot fenntartani vagy döntéseket hozni. Nem kell előbb teljesen kimerülni ahhoz, hogy jogos legyen segítséget kérni.
Lehet valaki egyszerűen csak bizonytalan. Lehet, hogy érzi, hogy valamin változtatnia kellene, de még nem tudja pontosan, min. Lehet egy fontos élethelyzetben, ahol szeretné jobban érteni önmagát. Lehet egy kapcsolatban, amelyben elakadt. Lehet krízisben. Vagy éppen egy olyan életszakaszban, amikor kívülről minden rendben van, belül azonban egyre több kérdés jelenik meg.
Ezek mind lehetnek olyan pontok, ahol az önismeret és a pszichológiai tanácsadás valódi segítséget jelenthet.
A segítségkérés nem azt jelenti, hogy valaki nem képes megbirkózni a saját életével. Sokszor éppen azt jelzi, hogy szeretne tudatosabban jelen lenni benne. És talán ez az a pont, ahol az önismeret igazán gyakorlati jelentőséget kap: amikor már nemcsak azt szeretnénk megérteni, mi történik velünk, hanem szeretnénk valamit másképp is csinálni.
1.Hajduska, M. (2008). Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó.
2.Clement, S., Schauman, O., Graham, T., Maggioni, F., Evans-Lacko, S., Bezborodovs, N., Morgan, C., Rüsch, N., Brown, J. S. L., & Thornicroft, G. (2015). What is the impact of mental health-related stigma on help-seeking? A systematic review of quantitative and qualitative studies. Psychological Medicine, 45(1), 11–27. https://doi.org/10.1017/S0033291714000129
3.Meyer, I. H. (2003). Prejudice, social stress, and mental health in lesbian, gay, and bisexual populations: Conceptual issues and research evidence. Psychological Bulletin, 129(5), 674–697. https://doi.org/10.1037/0033-2909.129.5.674
4.Képek:
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/eg-napnyugta-naplemente-ferfi-16313519/
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/nyugodt-napfelkelte-nyugodt-ocean-vizei-felett-28739753/